A VASUTAS ZENEISKOLA TÖRTÉNETE
VOKE VASUTAS ZENE és KÉPZŐMŰVÉSZETI ISKOLA fontosabb állomásai
A Vasutasok és Hajósok Országos Szabad Szakszervezete már 1946-ban azon gondolkodott, hogy a vasutasok és családtagjaik zenei és képzőművészeti képzését mihamarabb felkarolja. Az alábbi idézet a szakszervezet Kultúrvonat Irodájának 1947. évi beszámolójában olvasható:
„Szakszervezetük már előző évi jelentésében felhívta a figyelmet a munkáskultúra, a munkásművészet nemzetnevelő feladataira. A zenének nem szabad, mint a múltban csupán egy osztály kiszolgálójának lenni, mert minden népréteg megérett demokráciánkban a zene élvezetére. 1947. elejére elkészült a dunakeszi Főműhelyben a szakszervezet 4 kocsiból álló kultúrvonat szerelvénye, amely zenekarok, énekkarok, vasutas színjátszók rendelkezésére lett bocsájtva. A kultúrvonat hivatott arra, hogy a zenekultúrától eddig elzárt tömeget bevonja az egyetemes zenekultúra birodalmába. Elsősorban a magyar népi zenének kiterjesztését és ápolását kell megvalósítanunk. Nagy eredmény, hogy ez év májusában megnyitottuk a rákospalotai MÁV Munkás, Szobrász és Festőképző Szabadiskolát Kis Farkas Imre festőművész kartárs vezetésével, és terveink szerint jövő év őszén elindulhat az oktatás a Zeneiskolában is hegedű, zongora és ének tanszakokon, elsősorban vasutasoknak, és nehézsorsú, de tehetséges gyermekeinek.”
Az elhatározást tettek követték, így 1948. novemberében az Andrássy út 78. szám alatt elkezdődött az oktatás a Zeneiskolában Harmath László igazgató úr vezetésével. A Zeneiskolába a 3 tanszakra 210-en iratkoztak be.
1953-tól a Képzőművészeti Körfestő tagozatot Kling György festőművész, a szobrász tagozatot pedig Kirschmayer Károly irányította. Ekkor vettek részt az első országos vasutas képzőművészeti kiállításon a Nemzeti Szalonban. A kör létszáma 137 főből állt. A képzőművészek új helyre költöztek, a Népszínház utca 29. szám alá. A Zeneiskolában 1954-re 12 tanszakon már 644 vasutas dolgozó és családtagja tanult.
A Zeneiskola új helyszínre, a VII. kerület Rózsa Ferenc utca 22. sz. alá költözött, mely épület a SZOT, illetve a Nyomdász Szakszervezet Aktívák Házaként működött korábban. Az új épületben megfelelő körülmények között, jó háttérrel végezhették a tanszakok a munkájukat. Még ebben az évben igazgatásilag is összevonásra került a Zeneiskola és a képzőművészeti kör.
1957-től mind a Képzőművészeti Körbe, mind a Zeneiskolába, már nem csak vasutas növendékek járhattak. Ennek eredményeképpen, jelentősen növekedett a hallgatói létszám. A Zeneiskolába 820-an, a Képzőművészeti Körbe 240-en jártak.
A Képzőművészeti Kör nyári alkotótáborozásai nagyon népszerűek voltak. Benedek Tibor festőművész is ekkor kezdett bekapcsolódni a Kör vezetésébe. A Zeneiskolában olyan kiváló tanárok tanítottak, mint Schihtanz Lórántné és Csermeny Józsefné zongora, Lorenz Kornélia ének, Fürjes Lajos az iskola énekkarának vezetője, Kiss József és Bányai Lajos a dobtanszak tanára, akinek könyvéből máig oktatnak a Zeneiskolákban. A fúvós tanszakot Benke Imre vezette.
A 60-as évek elején a beat korszak is beköszöntött a vasutasba. Látványosan megnőtt a gitár, a dob, valamint a táncdal és a jazz tanulás iránti igény, és a nemzetközi tevékenység is megélénkült.
A Párizsban létrehozott Nemzetközi Vasutas Kulturális, Szabadidős, és Intellektuális Egyesület (rövid nevén: FISAIC), – melynek mára már 25 európai ország a tagja -, ekkor rendezte meg első nemzetközi képzőművészeti kiállítását Bécsben, ahol a Képzőművészeti Kör több díjat is nyert. E szervezet keretein belül megrendezett fesztiválokon is szép sikereket értek el a zongora és a hegedű tanszak növendékei, valamint az iskola nagykórusa és népi zenekara.
A 70-es évekre kialakult a Zeneiskola egyedi profilja, a szórakoztató zenei képzés. Ez lefedte a teljes palettáját a könnyűzenének, a hangszeres képzéstől az ének tanszakig. E mellett igen népszerű volt Tarnai Kiss László népdal tanszaka.
Ekkor kezdték el a képesítést adó előadóművészi kategóriavizsgára is felkészíteni a növendékeket, amely még népszerűbbé tette a vasutast. Az iskolában a szakma kiválóságai tanítottak: Garay Attila jazz ének-zongora, Pege Aladár bőgő és basszusgitár, Stark Tibor trombita, Portik Iván dob, Tornóczky Ferenc gitár szakon. Ennek köszönhetően sok, mára ismert művész végzett a Zeneiskolában.
A rendszerváltás idején új műfajjal bővült a repertoár. Toldy Mária vezetésével megkezdte munkáját az iskola mára legismertebb tanszaka, a Musical Stúdió, olyan kiváló tanárokkal, mint Kovács Brigitta, Bakó Gábor, Bardóczy Attila, mint alapító tagok, de itt tanított akkor többek között Nagy Anikó, Fincza Erika, dr. Miklós Tibor, Malek Miklós, és kurzusokat tartott: Szinetár Miklós, Kulka János, Dunai Tamás is.
E tanszakról a Pesti Broadway Musical Stúdió története címszó alatt olvashatnak bővebben.
2000-ben Budapest VI. kerületébe a Benczúr utca 30. sz. alá költözött az intézmény, ahol a MÁV Zrt. tulajdonát képező ingatlanban (megfelelő átalakítások után) folytatódott tovább a zenei képzés.
A Vasutas Zeneiskola 2008-ban volt 60 éves, melyet egy nagyszabású rendezvénnyel, az iskola életét bemutató kiállítással egybekötött műsoros fogadással ünnepelte meg.
Jelenleg Budapest VI. kerületében a Városligeti fasor 46-48. sz. alatt működik az intézmény.
A korábbiakban említett FISAIC Magyar Tagozatának munkáját 1992-től a Zeneiskola látta el, szervezte a magyar vasutasok nemzetközi kulturális programokban való részvételét, mely munkáért a FISAIC párizsi központja Arlesi Venus díjjal tüntette ki.
Természetesen sok-sok minden történt az elmúlt évtizedekben, többek között közel 24 ezren iratkoztak be az Zeneiskolába és a Képzőművészeti Körbe, de a fent leírtak csupán egy rövid, árfogó keresztmetszetét tudják bemutatni az intézmény történetének.
Az iskola történetében mindig nagy szerepet játszott a vasút. Bármilyen nehézségei voltak az intézménynek, a Vasutas Zene- és Képzőművészeti Iskola munkáját mindig kiemelten értékelték és támogatták, így a mai napig is intézményünk fő támogatója a MÁV Zrt. és Csoportjai, a Vasutas Országos Közművelődési- és Szabadidő Egyesületen (VOKE) keresztül.